Identitesz

Identitárius Egyetemisták Szövetsége

"Bajtársakként vívjuk ezt a küzdelmet" - Interjú Incze Bélával

2017. május 30. 14:04 - Identit

2017. június 4-én, immár 16. alkalommal kerül megrendezésre Budapest szívében a Trianon Felvonulás. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által életre hívott rendezvény az egyik legemblematikusabb megmozdulássá nőtte ki magát a Kárpát-Medencében, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az elcsatolt területeken élő magyar nemzettestvérek ügyére, valamint a magyar élettér és identitás védelmének fontosságára.

Az idei felvonulásról, a trianoni diktátum súlyosságáról, valamint a területi revízió kérdéséről beszélgettünk Incze Bélával, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnökével, a Trianon Felvonulás főszervezőjével.

sam_9871.jpg

- Az idei felvonulás már a 16. lesz a sorban. Másfél évtizedes távlatban vizsgálva, mennyire mondható sikeresnek ez a jobboldalon már kultikusnak számító kezdeményezés?

A válasz egyértelműen az, hogy rendkívüli sikereket értünk el. Amikor annak idején Toroczkai László először szervezte meg a Trianon Felvonulást, akkor a társadalom döntő többségének fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik ez a problémakör. Mára ez teljes egészében átalakult. Hogy egy apróságot említsek, rengeteg olyan autó jár keresztbe-kasul a Kárpát-medencében, amiken matrica hirdeti, hogy a tulajdonos szerint mik Magyarország eredeti határai. Ennél komolyabb és látványosabb dolog, hogy alig van mára olyan település, ahol valamilyen formában ne szerveznének demonstrációt az évforduló alkalmából. A legkomolyabb eredmény pedig az, hogy a kormány június 4-ét a „Nemzeti Összetartozás Napjának” nevezte ki. A tematizációs csapásiránnyal ugyan nem értünk egyet, de az tagadhatatlan eredmény, hogy az a Fidesz, ami 1990-ben kivonult az ülésteremből, amikor egy perces néma csönddel kívántak megemlékezni a tragédiáról, 2010-ben már életre hívta az emléknapot. Nem azt mondom, hogy ez a folyamat csak a Trianon Felvonulásnak köszönhető, de úgy gondolom, hogy a Kárpát-medence legnagyobb tiltakozó demonstrációjának igenis komoly szerepe volt ebben és természetesen a történetnek még távolról sincs vége. A felvonulás egy olyan fórum, ahol be lehet dobni a közéletbe azokat a témákat, amik aktuálisan problémát okoznak az elszakított területek magyarságának, majd a későbbiekben jól átgondolt stratégia mentén mindent megteszünk a megoldás érdekében.

- Számodra az elmúlt 15 Trianon Felvonulás közül melyik volt a legemlékezetesebb és miért?

A tavalyit tudnám kiemelni. Persze minden évben történik olyan esemény a felvonuláson, ami miatt megjegyzi azt az ember, de egy évvel ezelőtt éreztem ismét lendületet a dologban. Mindenki tisztában van vele, hogy a „nemzeti oldalként” ismert gyűjtőfogalom tulajdonképpen értelmét veszítette, hiszen ez a közösség kvázi megszűnt létezni. Ez minden rendezvényen érezhető volt, így a felvonuláson is. Azonban tavaly annak ellenére, hogy nem voltunk kifejezetten sokan, éreztem a menetben egyfajta lendületet, valami fiatalos erőt, ami már nagyon hiányzott. Ugyanezt éreztem egyébként az idei Becsület Napján is. Úgy gondolom, hogy ennek az az oka, hogy az embereknek elegük lett az állóvízből és igény van arra, hogy hallassuk a hangunk, de ehhez meg kell teremteni azokat a kereteket, melyek közt igényesen, de ugyanakkor erőt sugározva történik mindez. A tavalyi felvonulás az én megítélésem szerint ilyen volt, és ezen az úton haladunk tovább idén is.

img_9376-1024x701.jpg

- A 21. század második évtizedének végén, amikor Európa fehér, keresztény nemzeteinek a fennmaradásuk érdekében össze kell fogniuk egymással a közös külső és belső ellenségekkel szemben, mennyire adekvát egy 97 évvel ezelőtti, Európa testvérnemzeteit összeugrasztó diktátum „felemlegetése”?

Az Identiteszhez hasonló módon én is azt vallom, hogy nem a múlt törésvonalait kell tovább mélyíteni, hanem a jelen kihívásaira kell választ találni, de ilyen értelemben is van aktualitása a Trianon Felvonulásnak. Amíg megtörténhet az, hogy Romániában minden alapot nélkülözve bebörtönzik és terrorizmussal gyanúsítják meg tagjainkat, majd évekkel később bejelentik, hogy semmi nem volt igaz az államellenes vádakból, akkor egyértelművé válik, hogy minden arra ment ki, hogy egyrészt megtörjék a székely autonómia törekvések lendületét, illetve felszámolják Mozgalmunkat, addig úgy gondolom, hogy reagálnunk kell, és erre remek eszköz egy ilyen tömegrendezvény. Most csak a legbrutálisabb esetet emeltem ki, de minden elszakított területen éri negatív diszkrimináció az őshonos magyarságot. Ezek az esetek nem 1920-ban történtek, hanem napjainkban, és ha erre nem reagálnánk, akkor hamis alapokra építenénk az európai nemzetek összefogását, hiszen a saját nemzettestvéreinket hagynánk cserben.

Természetesen mi sem vagyunk érzéketlenek a viszonyok folyamatos alakulása tekintetében. Az Európára leselkedő veszély sok hozzánk hasonló nacionalistát rázott fel Kárpát-medence szerte és vannak olyan folyamatok, amik az összefogás irányába mutatnak egyes szervezetekkel, de ez nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk a magyarság ellen irányuló sovén támadások felett. A közös küzdelem alapja nem csak a közös ellenség kell, hogy legyen, hanem a kölcsönös tisztelet is.

Ezen kívül más okból kifolyólag is hatalmas szükség van erre a rendezvényre. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban megcsappant a résztvevők létszáma, még mindig az egyik legnagyobb utcai demonstrációról beszélünk, ami a nacionalista közeghez köthető. Fontos, hogy mi is meg tudjuk mutatni, hogy van bennünk potenciál, nem csak a baloldali csürhe képes nagy létszámban az utcára vonulni. Ilyen értelemben a Trianon Felvonulás erődemonstráció is lesz. 

- Nagy-Magyarország határainak helyreállítása mennyire reális cél 2017-ben?

Határrevíziónak nem látom realitását jelen pillanatban, de területi autonómiának minden további nélkül, például Székelyföldön. Más elszakított területeken sem tartom irreálisnak a kulturális autonómia lehetőségét, ami remek kezdet, ha a fokozatosság elvét tartjuk szem előtt. Fontos, hogy minden területen tisztában legyünk a realitásokkal és tudjunk örülni a látszólag kicsi eredményeknek. Egy ház is téglákból épül fel, nem a semmiből terem.

- A Gergely-naptár furcsa fintora, hogy ezúttal június 4-e, és így a felvonulás napja, egybeesik Pünkösd ünnepével. Átírja ez a programot bármiben is?

A programot közvetlenül nem módosítja az egybeesés. Mozgalmunknak belső tábora lesz a felvonulást megelőző hétvégén, azon tagjainknak, akik jelezték, hogy szeretnének misén, vagy istentiszteleten részt venni természetesen lehetőséget biztosítunk erre.

- Idén körülbelül hány résztvevőre számítasz, számítotok?

Azért nehéz ezt megítélni, mert a legnagyobb közösségi oldal egy alkalommal már törölte a rendezvény eseményét, Mozgalmunk oldalát pedig rendszeresen törlik, így az internetes visszajelzésekre nehézkes alapozni. Viszont azzal, hogy ilyen indokolatlan cenzúrát alkalmaznak ellenünk, azért rá is irányítják a figyelmet a rendezvényre. Több ezren osztották meg azt a cikket, amiben a liberális cenzúráról számoltunk be. Tehát ezt bizonyos mértékig sikerült a hasznunkra fordítani. Egy korábbi interjúban azt mondtam, hogy a nacionalista tábor minden további nélkül képes többezres létszámot felmutatni, ezt továbbra is fenntartom, és mindenkit arra buzdítok, hogy június 4-én vegyük újra birtokba az utcát!

1494935344934.png

- Mit érdemes mindenképpen tudniuk azoknak, akik részt szeretnének venni a felvonuláson?

A gyülekező június 4-én, vasárnap 15:30-tól lesz a Felvonulási téren, a Regnum Marianum emlékkeresztnél. Innen fogjuk meglátogatni az utódállamok nagykövetségeit, melyek előtt beszédek fognak elhangzani. A hivatkozásra (ide) kattintva érhető el a rendezvény aktuális Facebook eseménye, ameddig nem törlik. Itt minden lényeges információ közzé lesz téve, amit tudnia kell a résztvevőknek.

Köszönöm a lehetőséget az Identitesznek és további sok sikert kívánok munkátokhoz! Lehet, hogy különböző utakat választottunk a cél irányába, de világnézeti talapzatunk közös, így a formai különbségek ellenére bajtársakként vívjuk ezt a küzdelmet.

Horváth Tamás - Identitesz